2016. szeptember 25., vasárnap

6. Fejezet

Sziasztok Drágaságok!

Nem tudom, hogy mi lett ma velem, de nagyon nehezen írtam meg a részt... Lehet, hogy látszani is fog rajta, bármennyire is tettem ellene.
Sajnálom.

Nem tudom, hogy fel tűnt-e nektek, de lecseréltem a fejlécen a cím betűstíltusát, és írtam rá egy fontos mondatot. 

Köszönöm szépen ez előző részhez érkezett kommentet Zsuzsanna Andreának és Vikinek!

Szeretettel üdvözlöm köreinkben a hatodik feliratkozót andrea valocsay személyében!
Érezd jól magad!

De azért kellemes olvasást!

Puszi; Virág 




Harry a jegyzetfüzetét elővéve egy puszi kíséretében lehuppant Louis mellé a székre.

Szerintem írjuk össze, hogy miket szeretnél az esküvőnkre. – mosolygott Louis-ra. 
Szeretnék? – csodálkozott. – Nem inkább szeretnénk? 
Nem Kicsim. Számomra most a te vágyaid a legfontosabbak. Szeretném minden álmod valóra váltani. Szeretném, ha boldogan gondolnál majd vissza ezekre az időkre. 
Sírni fogok Hazzy.
Ne tedd életem, mert akkor én is. – cirógatta Tommo infúziós kezét. 
Csak tudod annyira szeretlek, és nem hiszem el, hogy ennyi mindent megteszel értem. Nem akarlak itt hagyni... Meg akarom hálálni neked ezt a sok szépet és jót, amit értem teszel. Nem akarok önző lenni... – csuklott el a hangja, s könnyek kezdték mosni a beesett arcát. 
Oh Lou-m... – törölte le az előtörő könnyeket. – Nem vagy önző. Ez teljesen magától értetődő, hogy mindent megteszek érted. Hiszen szeretlek. Nem kell meghálálnod. Emiatt ne sírj. Elég ha úgy szeretsz, mint eddig. – ölelte magához a vékonyka testet. Louis ekkor már nagyon le volt fogyva. Harry-be már sokadjára csapott bele a felismerés: fogy az idő... Tellnek a hetek. Rengeteg fájdalommal, de még több szeretettel. – Mert én örökké úgy foglak, mint az elején, és most is. Teljes szívemből. 
Soha nem fog enyhülni az irántad érzett szerelmem. Soha. Ezt megígérem. – szipogta a göndör mellkasába. – Senki más nem tudnék szeretni rajtad kívül.
Örök szerelem a miénk. – suttogta a zöld szemű, miközben lefektette a párját. 
Álmos vagyok Hazzy. Elfáradtam. Nem baj, ha alszok egy kicsit? Utána majd megbeszéljük az esküvőt. 
Dehogy baj. Ne kérdezz ilyeneket! Szép álmokat! – takarta be a fehér kórházi takaróval, majd nyomott egy apró puszit a fiú kócos hajába.

Louis becsukta a szemeit, s pár pillanat múlva átlépett az álmok világába. Harry az ágy szélének támasztotta a homlokát, és próbált nem sírni. Elgondolkodott azon, hogy mindig csak az idő jár a fejében. Az idő, az idő, az idő. Idegesítette. Nem szabadna arra gondolnia. Ki kellene használni az időt. Nem azon rágódni. Ezt tudta ő is, de néha nagyon nehéznek tűnt számára.

Amikor elment a koncertre, akkor is végig csak azon járt az esze, hogy Louis-val lehetne, és csinálhatnának valamit... Nem akart ott lenni a színpadon. Úgy nem, hogy a szerelme nincs vele.

És ez mostanában sokszor így volt. Ha egyedül volt valahol, nem érezte jól magát.
Mi lesz vele Louis nélkül? Félt belegondolni a kérdésbe, de nem tudott csak úgy eltekinteni felette. Látta, ahogy egyik napról a másikra romlik az állapota, aztán meg kicsit jobban lesz. Nem értette a dolgot, de azt tudta, hogy ez semmi jót sem jelent. Már a kis dolgoktól is elfárad. Nagyon le van fogyva, és enni sincs sokszor kedve.

Vajon ez már a vég?

Nem! Harcolt a saját rossz gondolataival, miközben halkan sírdogálva simogatta Louis kezét. Nem hagyhatja itt. Nem tudna nélküle élni. Nem lenne miért itt lennie... Nem lenne értelme az életének.

De ekkor eszébe jutott egy jó ötlet.

Öngyilkosság.

Az mindent megoldana. A szerelmével lehetne örökre. Már csak azt kellett eldöntenie, hogy milyen módszerrel vet véget az életének.

Akasztás, vágás, vagy gyógyszer túladagolás? Vajon melyik a legbiztosabb?

Hamarosan eldől.

De amíg itt van Louis, addig nem akart ezzel foglalkozni. A zsebéből előhúzott zsebkendővel megtörölte a szemeit, majd kifújta az orrát, és próbált olyan arcot varázsolni magának, mintha minden rendben lenne. Többnyire sikerült.

Nem akarom, hogy itt hagyj... – suttogta az ágyon fekvő fiúnak. – De ha mégis eljön az idő, akkor megvan a tervem, amivel örökké együtt lehetünk. Minket senki, és semmi sem választhat szét!

→←

Itt a füzetem, úgyhogy írhatjuk is. 
Rendben. 
Szóval mindkettőnk családja. – firkantotta bele a füzetbe a lista első pontjaként.
Igen, aztán még a fiúk. – mondta Louis.
Okés, hmm, kit szeretnél tanúnak? 
Zayn-t. – mosolygott. 
Rendben. Az enyém pedig Liam lesz. 
Hazzy...
Mondjad Életem! 
Lehetne egy kérésem? 
Persze. Nem is egy. Mondd, amit csak szeretnél! 
Nem rég Twitteren kaptam egy gyönyörű levelet, és szeretném, ha az a lány is ott lehetne, aki írta. Ez nem baj? - kérdezte bizonytalanul.
Nem baj. Minden úgy lesz, ahogyan te szeretnéd. Megbeszéled a lánnyal, vagy megbeszéljem én? 
Nekem mindegy. 
Rendben. Umm... Hol legyen?
A házadnál a kertben. Az az egyik kedvenc helyem. 
Rendben. A tortát milyenre szeretnéd? 
Csokis-málna ízűre, fehér bevonatosra, és valamilyen elegáns, de nem csicsás díszítéssel. 
Igazán művészi vagy ma Édesem! – mosolygott. 
Tudom. – kacsintott a kék szemű, mire mindketten felnevettek. 
A bevonulást, hogy szeretnéd?
Anyával mennék be, te pedig ott várnál az anyakönyv-vezetővel. Ha úgy jó. 
Persze, hogy jó. Legyél egy kicsit biztosabb magadban!
Okés. Umm, Hazz, lehetne két kérésem?
Mondd Drágám!
Vennél fel virágkoszorút? Csak mert már így is egy angyal vagy, de azzal még inkább az lennél. 
Veszek fel. És ki is választhatod, ha szeretnéd.
Szeretném. A másik pedig az, hogy kifestjük a körmünket? Tudom, hogy te nem szereted, csak...
Kifestjük. Akár még rózsaszínre is kifestem, ha te azt akarod. 
Nem kell rózsaszín. Kék, vagy zöld jó lesz. 
Rendben. 
Szeretlek Szerelmem... – pityeredett el a kisebbik, mire a göndör rögtön hozzábújt. 
Én is szeretlek Életem. De ne sírj! Minden rendben van. – simogatta a zokogó fiú hátát.
Nem érdemellek meg... 
Ne kezd ezt megint! Ez hülyeség. 
De te olyan csodálatos vagy. Én meg egy roncs vagyok. Nézz rám! Csont és bőr vagyok... Fél lábbal a sírban...
Ne! Ne mond ezt Lou! Kérlek. 
Sajnálom Hazz... Nem akartam.

→←

Hoztam FIFA-t, úgyhogy játszhatunk, ha benne vagytok. – hozta fel az ötletet Zayn, amikor már nem volt témájuk, annyi mindent átbeszéltek. 
Bocsi Z, de nem nincs kedvem. Nem érzem jól magam. 
Mi a baj Lou? – kérdezte Niall.
Csak fáj. A mellkasom, a torkom, az egész testem. Aludni akarok, de nem tudok. 
Megyek, szólok az orvosnak. – pattant fel Liam, s már indult is.
Sajnálom fiúk... 
Semmi baj Lou. Számítottunk rá, hogy nem leszel mindig jól. 
El is megyünk, hagyunk téged Hazz-al pihenni. Úgyis van még dolgunk a stúdióban. – álltak fel, s az ajtó felé vették az irányt.
Köszönöm! 
Szia Louis! – köszöntek el.
Sziasztok! – integetett. 

Pár perccel később megérkezett az orvos, és megvizsgálta Louis-t. Megemelte a fájdalom csillapítók adagját, s végül annyival ott hagyta őket, hogy már érezhetők az áttétesedés hatásai. Ez már csak egyre rosszabb lesz. Véres köpet, és hasonlók is egyre sűrűbben jelentkezhetnek. 

Louis csak nyelt egyet, s próbálta mosolyogva fogadni a hírt. Már tényleg fél lábbal a sírban van. Eléggé mellbe vágta a felismerés, de aztán beletörődött. 

Bújj hozzám kérlek! – nézett kutyus szemekkel Harry-re, aki azonnal bemászott mögé, s átölelte. 
Hogy tudnám enyhíteni a fájdalmaid? – kérdezte a fiú hátába puszilva.
Nem tudom Hazz. Nem akarok beszélni, de annak örülnék, ha mesélnél nekem megint. 
Rendben. 

A mai történet az előzőhöz hasonlóan Harry-ről, és Louis-ról fog szólni. A két fiú és a banda már túl volt az X-Faktoron. Éppen a kék szemű szülinapját ünnepelték a szülei házában. Az egészben az volt a legjobb, hogy a szülinapja pont karácsonyra esett. A karácsonyi vacsora és az  ajándékozás már lezajlott. A fiú szülei a konyhában beszélgettek, a másik három fiú pedig kint hógolyózott az udvaron. Harry és Louis felsurrant a kék szemű fiú szobájába. Az alacsonyabbik fiú érezte, hogy most jött el a tökéletes alkalom. Lassan közeledett Harry felé, s mikor összetalálkoztak egy szerelmes csókot váltottak. Megszabadították egymást a pólójuktól, majd az ágyon falták tovább egymást. Mindkettőjüket hajtotta a vágy heves tüze. Pár másodperc múlva már csak az alsójuk volt rajtuk. A göndörke tudta, hogy mit szeretne a másik fiú, de nem volt biztos benne, hogy ez jó ötlet-e. De aztán kiderült, hogy igen, mert aznap este odaadták egymásnak az ártatlanságukat. Mindkettőjüknek az első szeretkezése volt, még ügyetlenek voltak, de nem bánták meg. Ez volt a legszebb karácsonyi ajándékuk, és persze az, hogy ott vannak egymásnak. Akkor éjszaka megígérték, hogy ez örökre így lesz.
Mert őket senki, és semmi sem szakítja szét.

Senki, és semmi... – ismételte suttogva Louis. 
Így van Kicsim. Senki, és semmi. 
Annyira gyönyörű volt. Még tisztán emlékszem rá. Olyan szívesen átélném újra... De sajnos már több okból sem tudjuk. 
De emiatt ne bánkódj. Számomra ezek az apró, közösen eltöltött pillanatok mindennél többet érnek. És ez a lényeg. 

Te szeretsz Engem, én pedig szeretlek Téged. És ez örökké így lesz.

– Örökké.

6 megjegyzés:

  1. Szia.
    Gyönyörű lett.
    De az ongyilkossagnal lefagytam. De örültem is. Mert úgy valóban együtt lehetnek. És Harry helyében én is ugyan így cselekednek.
    Viragkoszuru istenem..elkepzeltem ahogy ott áll..teljes szivleallas meg volt ❤
    Meghasadt a szivem...hogy a budospicsaba lehet ilyen jol irni??
    Felek...rettegek mi lesz. De azert is elolvasom. En nem tudok sírni...vagyis de. De ahhoz olyan allapotombak kell lennie. Itt mosolyogtam amikor olvasom.
    ,,Örökké" istenem...nem tudom ezerszer elmondani mennyire szeretem ezt a blogot bogyim. ❤
    Puszi 😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa Életem! 💙💚
      Már vártalak 😂❤
      Örülök, hogy annak találtad, és köszönöm szépen! Igyekszem mindent beleadni.
      Igen... A virágkoszorú Hazz hosszú, göndör fürtjeivel... Ah, mint valami istenség 😍 *just olvadozik a saját sztorijára 😂*
      Annyira azért ne félj. Lassan adagolom a dolgokat (egy ideig 😉)
      Én pedig azt nem tudom elmondani, hogy mennyire szeretlek Téged! 💙💚❤
      Köszönöm, hogy itt vagy velem, és támogatsz! Ha ma nem írod meg azt a komit az előző részhez, akkor ma lehet, hogy ez nem is lenne kint, mert nem voltam valami jól. De te megadtad a kellő löketet! ❤
      Puszi 😘😘

      Törlés
    2. Jujci Örülök neki. Igyekszem 😍❤
      Eskü ugy rémlett irtam de nem. De bepótoltam. Kedvenc blogom alap hogy regényt irok 😁
      En is szeretlek. Es megint első lettem. KIRALY VAGYOK NA 😁
      Imádom a blogod. Es Úristen de felek es izgideges vagyok mi lesz benne. A wattapados blogodat imádom az x factorosat. Csak kommizni nem tudok.
      De tud AZT IS IMÁDOM. DE NEM ANNYIRA MINT EZT ❤
      Életem blogja ez. Sose unom meg 😁
      Puszii 😘

      Törlés
    3. Annyira édes vagy! ❤❤
      Imádlak! ❤❤
      Ne félj, nemsokára kiderül minden ;)
      Kedvenc blogod?! Woow. El se hiszem :D
      Puszi 💙💚

      Törlés
  2. Sajnálom,hogy csak most de bedöglött a gépem és egy félkezű óriás voltam nélküle!
    Tudod nem szeretem a szomorú történeteket de ebben olyan aranyosak! Tetszik ami megfordult Hazza fejében mert valahogy mindig megnyugtat ha hihetek abban,hogy a halál után azzal lehetsz ismét akit szeretsz! Ők mindig együtt lesznek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi baj ❤
      Örülök, hogy tetszett!
      Az egyik olvasóm kérésére kivételesen ma jön a folytatás ❤
      Köszönöm a komit!

      Törlés