2016. október 14., péntek

10. Fejezet

Sziasztok Drágaságok!

Itt is vagyok az utolsó résszel, 
ami egyben a leghosszabb rész is lett kb. 2500 szóval. 
Ezen kívül már csak egy epilógus lesz.

Köszönöm szépen a kommenteket 
Zsuzsanna Andreának, Vikinek, 
és andrea valocsay-nak!

Kelkemes olvasást!
Puszi; Virág




A felkelő nap sugarai besütöttek a kórterem ablakán. A göndör hajú fiú a szemeit dörzsölve próbált ébredezni. Arcát a mellette fekvő fiú nyakába fúrva egy apró puszival köszöntötte őt.

Gyönyörű nap ez a mai. Ez volt az első gondolat, ami eszébe jutott amikor felkelt, és meglátta a nap ragyogó sugarait a szobába vetülni. Aztán Louis-ra nézett és egy hatalmas, boldog mosoly húzódott az arcára.

Szépséges reggelt Kedvesem! – bújt hozzá szerelmesen.
Neked is Kicsim. – suttogta, majd nyújtózkodott egyet.
Hogy vagy?
Nagyon jól. És boldog vagyok.
Örülök a boldogságodnak édesem. Nem sokára szólok majd az orvosnak, rendben?
Persze.
Gyönyörű lesz a mai nap, ígérem.
Tudom Hazzy. Végre igent mondhatok neked. Már olyan régóta várok rá.
Én is. Bánom is, hogy csak most kerül rá sor.

→❤←

Tényleg biztos ebben Mr. Tomlinson? Még mindig az életével játszik, és ott nem lesznek orvosok és gyógyszerek... Tudom, hogy unja ezt a dumát, de kötelességem figyelmeztetni.
Teljesen biztos vagyok benne Dr. Úr. Azt hiszem, most már mindegy, hogy hol vagyok. És ha választhatok, akkor inkább azt választom, hogy a szeretteim között töltsem el a maradék időmet. Remélem, nem bánja. – mosolygott Louis az orvosra.
A maga döntése Mr. Tomlinson. Saját felelősségére kiengedjük.
Köszönöm!
Mindjárt elkészítem a zárójelentést, és szólok az egyik nővérnek, hogy kösse le a gépekről és vegye ki az infúziót.
Rendben.
Ha lezajlott az esküvő, ajánlatos lenne visszajönnie, hogy folytathassuk a kezelést.
Ez természetes Dr. Úr. – biztosítja Harry az orvost. – Azonnal visszahozom, mihelyst végeztünk, vagy ha bármi baj történik.

→❤←

Harry apja jött értük a kórház elé. Harry besegítette Louis-t a hátsó ülésre, majd ő is beült mellé, miközben Des berakta hátra a kerekesszéket.

Hogy vagytok? – kérdezte a férfi, mikor beült a volán mögé.
Jól vagyok apa. És te Lou?
Én is. Most nagyon jól érzem magam. Jólesik végre szabadnak lenni. – mondta Louis Harry vállára dőlve.
Ennek nagyon örülök. Jay azt mondta, hogy hozzátok vigyelek titeket, mert ott vannak a ruháitok és ott el tudtok készülni. Aztán meg viszlek tovább titeket Harry házába az esküvőre.
Rendben.

A ház elé érve az autó megállt, és Harry kiszállt. Louis-t a karjába vette és úgy vitte be őt a házba.

Olyan könnyű vagy... – mondta fájdalommal teli hangon, mikor beért a szobába és letette Lou-t. – És olyan vékony...
Tudom Hazzy. – suttogta a homlokát Harry-ének döntve. – Sajnálom, hogy így kell látnod... Nem akarom, hogy miattam legyen rossz kedved.
Mennyire fáj most?
Nem akarok beszélni róla.
Ennyire? – kérdezte, miközben leült az ágyra és az ölébe ültette a fiút. – Kincsem... – ölelte át szorosan, s a szerelme nyakába fúrta az arcát. – Annyira... Annyira fáj... De szeretném, ha beszélnél róla. Mert szeretném, ha mindent elmondanál nekem. Talán ez is segít, hogy jobban érezd magad.
Nem akarom, hogy szomorú legyél miattam. Fáj, de nem annyira. Inkább csak gyengének érzem magam. De jó érzés a karjaidban lenni. Ezt szeretem a legjobban. Érezni, hogy szeretsz, és hogy vagy nekem.
Mindig szeretni foglak.
Én is téged. A távolság nem lesz akadály.
Ne beszéljünk erről. Még ne. Még nincs itt az ideje.
Szeretlek Harry. Annyira szeretlek. És ezt még rengetegszer el fogom mondani.
Én is Lou. És melletted leszek. Soha nem hagylak magadra. Megígérem. – nyomott egy puszit az ölében ülő fiú enyhén borostás arcára.
Hazzy, most már készülni kellene, nem gondolod?
De. Na gyere, menjünk! – kapta fel ismét Louis-t, és menyasszonyi pózban átvitte őt a szobájába.
A régi öltönyöm... – pillantott az ágyon lévő tökéletesen kivasalt öltönyre. – Ez a kedvencem.
Gyönyörűen fog állni rajtad, ebben biztos vagyok. – ölelte át hátulról a kék szeműt, mire a fiú megfordult – hogy szemben álljon vele –, és megcsókolta a göndört.
Elmegyek és gyorsan lezuhanyzok. – lépett az ajtó felé, de Harry visszatartotta.
Én is megyek veled. – jelentette ki határozottan.
Hazz, nem akarom, hogy így láss. Már nem olyan a testem, mint régen.
Nem érdekel. Nem a tested miatt szeretlek. Be megyek veled, és lezuhanyzunk közösen.
Ha úgy akarod.

→❤←

Zuhanyzás után már egy szál törölközőben álltak a szobában. Harry már felvette a nadrágját és a fehér ingjét, s utána Louis-hoz lépett, hogy egy puszi kíséretében begombolja az ingjét.

Csodálatos. Gyönyörű vagy Kicsim!
Te is. Akár egy angyal. Fel tehetem rád a virágkoszorút? – túrt a göndör tincsekbe.
Persze. Itt is van. – vette fel az ágyról a mindenféle színű virágoktól pompázó koszorút, és odaadta a szerelmének, hogy feltehesse. Lou kicsit beállította a tincseket, majd feltette Harry-nek.
Te magad vagy a megtestesült gyönyör. – igazította meg a virágokat. – Csodálatosan áll.
Köszönöm!
Vegyük fel az öltönyöket, aztán induljunk. Már nem bírok várni.
- Jól van. Gyere, feladom rád! - lépett mögé az öltönnyel, s felsegítette rá. Ő is felvette aztán kimentek a nappaliba, és odaálltak a tükör elé. - Olyan régóta várok erre a napra. A napra, hogy a összekössem veled az életem. És nézd meg, itt állunk pár perccel az előtt, hogy elindulunk az esküvőnkre.
Annyira boldog vagyok. – húzódott hatalmas mosoly az arcára a tükörképüket látva.
Örülök neki Lou-m. Most látszik, hogy igazán boldog vagy. És remélem, ezután is így lesz.
Biztosan. Indulunk?
Persze, gyere! – indultak el kézen fogva az autóhoz.

→❤←

Fél óra alatt oda is értek Harry házához. Az autóból kilépve kézen fogva elindultak a házba. A kapunk belépve gyönyörű látvány fogadta őket. Gyönyörűen fel volt díszítve az egész udvar és a ház is. Mindenhol a kék és a zöld dominált, de nem túlzottan, csak annyira, hogy pont harmóniában legyen mindennel.

A pár először bement a házba, ahol találkoztak a családtagokkal. Mindenki odament hozzájuk és megölelte őket.

Mindjárt megjön a lány is, akit hívtál Lou. – mondta Jay Louis-nak.
Rendben. – bólintott a fiú.
Köszönjük szépen hogy eljöttetek, és mindent megtettetek, hogy ez legyen életünk legszebb napja!
Igen, sok minden történt az elmúlt két hónapban velem, velünk Harry-vel, de úgy hiszem, ma mindezt el tudjuk felejteni egy kis időre, és boldogok tudunk lenni. Szóval igen, köszönjük, hogy itt vagytok, és támogattok minket! – fejezte be Louis, mire az ott lévők tapsviharban törtek ki.

Megjött a lány. – szólt Harry apja.
Ki is megyünk elé. – fogta kézen az idősebbik a fiatalabbat, és kimentek a ház elé, ahol pont abban a pillanatban szállt ki a lány a taxiból. Harry és Louis boldogan mosolyogva indult el felé. A lány egy egyszerű, kék koktélruhában volt, a fekete haja göndör loknikban hullott a vállára, és egy szolid smink volt rajta. Ahogy megpillantotta Harry-éket, rögtön a szája elé kapott, és szapora léptekkel futni kezdett feléjük. Amikor odaért, először Louis-t vonta szoros ölelésbe, majd Harry-t.

El sem hiszem, hogy itt lehetek! Köszönöm szépen! – hadarta el a könnyeivel küszködve. – Genesis vagyok, de inkább Geni.
Örülünk, hogy itt vagy Geni, és ne sírj, ez egy boldog nap. – törölte le a kibukó könnycseppet Harry.
Köszönöm szépen azt a gyönyörű levelet, amit írtál nekem! Jólesett és sok erőt adott.
Nincs mit Lou! Hogy vagy?
Most jobban vagyok. Főleg, hogy végre itthon vagyok a szeretteimmel. De közben gyere, menjünk beljebb, és ismerd meg a családtagomat is! – invitálta beljebb Louis.

A házba belépve Geni odament a többiekhez is megismerkedni, míg Harry-ék egy kicsit félrevonultak egy szobába.

Szeretlek Hazzy.
Én is téged Lou. Nemsokára kezdődik a ceremónia.
Izgulok. Nem akarom elrontani a szövegemet.
Ne félj, nem fogod. Ott leszek veled.
Addig ki fogom majd venni a kanült.
Nem. Nem veheted ki! – ijedt meg Harry Louis kijelentését hallva.
Nem lesz semmi baj Hazzy. Csak szeretnék teljesen szabad lenni, amíg megteszem a boldogságom felé vezető pár lépést.
De utána visszateszed ugye?
Igen.
Rendben.
Veled minden olyan szép, és könnyű Hazzy...
Mert minket egymásnak teremtett Isten.
Szeretlek.
Én is szeretlek.

Ezután még pár percet kettesben töltöttek, majd a vendégek kimentek az udvarra, és helyet foglaltak a kék és zöld anyagokkal díszített székeken. Harry odaállt az anyakönyvvezető elé, s ezzel elkezdődött a ceremónia.

A zene megszólalt és Louis az anyukájával elindult a Harry felé. Előttük Fizzy és Daisy rózsaszirmokat szórt a fehér szőnyegre. A göndör szemébe könnyek kezdtek gyűlni, amikor meglátta Louis arcán azt a gyönyörű mosolyt, amivel vonult felé. Egy mély levegőt véve próbálta visszatartani a könnyeit, s rámosolygott Louis-ra, aki ekkor már majdnem odaért elé. A koszorúslányok leültek, Louis pedig odaállt a szerelme elé.

Gyönyörű vagy. – suttogta a kék szeműnek, miközben megfogta a kezeit.
Ne sírj Hazzy. – cirógatta a kezében tartott kereszt tetkós kézfejet.
Annyira boldog vagyok szerelmem.

Kedves Jegyespár! – kezdett bele az anyakönyvvezető. – A mai napon, esküvőjük napján nem csak két ember élete kötődik majd össze, hanem összefonódik a két lélek is. A megjelent vendégeikkel együtt valamennyien átérezzük az Önök örömét, és boldogságát. Felnőtté válásuk első nagy döntését hozták meg akkor, amikor szerelemmel a szívükben jelezték felém azt a szándékukat, hogy házasságot kívánnak kötni. A megelőző eljárásban kinyilatkoztatott szándékuk, illetve a bemutatott irataik alapján megállapítom, hogy ennek törvényes akadálya nem volt. Most megkérem önöket – fordult Louis és Harry felé –, hogy tegyék meg fogadalmaikat!

Szeretném én kezdeni. – szólalt meg Louis. – Hat éve már, hogy a társam vagy. A társam egészségben, betegségben, boldogságban, és szomorúságban is. Nem tudok eléggé hálás lenni neked azért a rengeteg dologért, amit megtettél értem... – kereste a szavakat, mert nem írta le előtte, hiszen azt hitte, hogy könnyű lesz. De érezte, hogy nem az. – Beteg vagyok, és már nem leszek jobban, de ígérem, hogy mindig tiszta szívemből foglak szeretni. Nem akartam, hogy így alakuljon az életem. Boldog akartam lenni veled, de a sors közbeszólt. Már megbékéltem, de így is nagyon nehéz. Igazából nem nagyon tudom szavakba önteni a gondolataimat. Azt viszont tudom, hogy mindjárt sírni fogok – mosolyodott el fátyolos szemekkel –, úgyhogy még annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm, hogy vagy nekem! Nagyon szeretlek.
Drága Lou-m – nézett egyenesen a csillogó kék szemekbe –, mióta kiderült a betegséged, sok minden megváltozott. Köztük én is. Rájöttem, hogy sokkal többet kell veled lennem, és kimutatnom, hogy mennyire szeretlek. És minden erőmmel azon vagyok, hogy ez sikerüljön is. Megigérem neked, hogy örökké szeretni foglak. És remélem, hogy a szar fogadalmi szövegem ellenére is sikerült elérnem a célom, hogy boldoggá tegyelek téged. – fejezte be mosolyogva. Mindketten nagyon izgatottak voltak már.
A fogadalmuk megtétele után felteszem Önöknek a kérdést, melyre kérem, határozott igennel válaszoljanak! Kijelenti-e Ön Harry Styles, hogy az itt jelenlévő Louis Tomlinson-nal házasságot köt? – fordult Harry felé.
Igen. – jelentette ki határozottan. Ezután Louis-ra pillantott a nő.
Kijelenti-e Ön Louis Tomlinson, hogy az itt megjelent Harry Styles-szal házasságot köt.
Igen. – felelte Louis is.
Egybehangzó Igen kijelentésük alapján megállapítom, hogy Harry Styles és Louis Tomlinson a Brit házassági törvények alapján házastársak. E gondolatok jegyében szeretetük és összetartozásuk szimbólumaként húzzák egymás ujjára a karikagyűrűket. – ekkor odalépett hozzájuk Geni a gyűrűvel és Harry elvette azt, amelyiknek a belsejében egy apró, zöld kövecske volt, majd felhúzta Louis ujjára. Ezután az idősebbik elvette a másikat, majd felhúzta a párja ujjára. – És most köszöntség egymást az első hitvesi csókjukkal!

A göndör átkarolta Louis-t, s azonnal az ajkaira hajolt. A kék szemű lassan harapta Harry ajkait, majd kicsivel később lágyan, de kitartóan csókolta őt. Pár másodperccel később mosolyogva váltak szét.

Kedves Házaspár, kívánom Önöknek, hogy a mai nap öröme kísérje házasságuk hétköznapjait. Kívánom, hogy mindazt érjék el közös életükben, amire a mai napon reménytelenül vágynak, amit elterveztek. Nagyon boldog, hosszan tartó életet kívánok Önöknek! – fejezte be végül az anyakönyvvezető.

A vendégek felálltak és mindenki odament gratulálni az újdonsült párnak.

→❤←

A ház tetőteraszán voltak megterítve az asztalok és a csodálatos horgonyos esküvői torta is ott várta a párt.

A tortához odalépve együtt vágták ki az első szeletet a csokis-málna ízű süteményből, majd megetették egymást. És mindezt önfeledten tették annak ellenére, hogy Louis most már visszaült a tolószékébe, és feltette az orrkanült. Gyenge volt, de kitartott. Nem akarta, hogy észre vegyék rajta.

A vendégek is ettek a tortából, s ezután a tánc következett. Ed fogta a gitárját, majd leült az egyik sarokba és elkezdte pengetni a Thinking Out Loud első akkordjait.

Táncolhatunk így is, ha neked így jobb. – utalt Harry a kerekesszékre, de Louis megcsóválta a fejét.
Nem. Felállok, csak ne legyünk gyorsak.
Rendben. – segítette fel a székből, és az oxigén palackot melléjük téve mindkét kezével átkarolta szerelmét, s nyomott egy puszit a hajába. – Ez most nem a szokványos tánc lesz, remélem nem bánod. – kezdett lassan ringatózni vele, s aprókat lépegetni. Louis Harry mellkasába fúrta az arcát, s utat engedett a már régóta bent tartott könnyeinek. Ezt a fiatalabb is észrevette, ezért megállt egy pillanatra. – Mi a baj? Rosszul vagy?
Nem. Csak... Csak... Annyira szeretlek, és ez így olyan szép. És... Nem hiszem el, hogy ez mind értünk van.
Kincsem... – csókolta le a könnycseppeket. – Ez mind a tiéd. Érted van. Mert szeretlek. Kérlek ne sírj. – mosolygott rá a homlokát Louis-énak döntve.
Nem sírok. – törölte le gyorsan a könnyeit. – Táncoljunk tovább!
Rendben. – ringatta újra lassan a fiút, s néha fordult is vele néhányat. Csak lassan, komótosan. Most ezt látta jónak és a dalhoz is ez illett.

Mikor lejárt a dal egy csókkal zárták le a táncukat, mire a vendégsereg hangosan feléljenzett. Elmosolyodtak, majd Louis megragadta az oxigénpalackját és Harry-vel kézen-fogva odasétált Ed-hez.

Gyönyörű volt Ed, köszönjük szépen! – ölelték át a vöröske énekest.
Igen, köszönjük, hogy megadtad nekünk ezt az élményt! – mondta Harry.
Én köszönöm, hogy részese lehettem az első hitvesi táncotoknak! Szépek vagytok együtt, és sok boldogságot! Rám mindig számíthattok, bármiről is legyen szó.

→❤←

Már kezdett beesteledni, amikor a pár úgy döntött, hogy hagyják múlatni a vendégeket, és ők kimennek az udvarra.

Bele ülhetek az öledbe? – kérdezte a kék szemű a göndörtől, mire ő rögtön bólintva jelezte, hogy igen.
Szeretlek Hazzy-m.
Én is téged Boo.
Olyan gyönyörű volt az a nap. El sem hiszem!
Szerintem is. Végre házasok vagyunk.
Olyan fura még...
Szerintem is, de majd megszokjuk.

Pár percig csak némán kémlelték az eget, és gondolkodtak.

El kell mondanom valamit Hazz. – kezdett bele Louis, de hangjában hallatszott a félelem, amitől Harry is megijedt.
Mi a baj Lou?
Nincs erőm. Már alig tudok bármit is csinálni. Felemészt a fájdalom.
Most azonnal megyünk vissza a kórházba! – kelt volna fel, de Louis visszatartotta.
Nem. Hallgass meg!
Lou...
Figyelj Hazz, már semmi értelme. Nem akarok vissza menni oda. Nem akarom azokat a gépeket meg a gyógyszereket. Nem akarom, hogy bedrogozzanak megint! Nem.
Akkor mit tegyek Lou?
Ölelj át. Tarts a karjaidban úgy, ahogy még sosem.

Harry eleget is tett a szerelme kérésének és védelmezően magához szorította.

Elfáradtam. – suttogta, s megindultak a könnyei.
Ne Lou. Nem akarom.
Nemsokára itt az idő. Nem akarom, hogy szólj bárkinek is. Veled szeretnék lenni, s a karjaidban elmenni. Mert mindig is arra vágytam, hogy ölelő karjaid közt érjen a halál... – zokogta, s hozzábújt a göndörhöz.
Ne menj Lou. Kérlek.
Mosolyogj Hazzy. – abszurd kérés volt Louis-tól, de a göndörke mosolya volt az, amit utoljára akart látni mielőtt elmegy.
Nem megy. – sírta a zöld szemű.
A mosolyodra szeretnék emlékezni. Mindjárt...
Ne! Ne!
Szerelmem, tegyél meg nekem valamit, kérlek! – suttogta szakadozottan, s kivette az orrából a kanült.
Bármit, csak mondd, mit szeretnél!
Csókolj meg! Csókolj meg utoljára. Csókolj meg szerelmesen. – kérte, miközben könnyek mosták a beesett arcát. – Szeretlek Harry! Örökké szeretni foglak! Köszönök mindent!
Én is szeretlek. Örökké szeretlek! – zokogta, s teljesítette Louis utolsó kérését.

A karjaiban tartva csókolta a szerelme ajkait. Az ajkakat, amiket már hat éve csókolt. Az ajkakat, amik már nem csókoltak vissza.

Harry nagyon megrémült és ijedten rázogatta a karjaiban tartott testet.

De Louis nem mozdult.

Nem lélegzett.

Nem dobogott a szíve.

Elment.

A göndör ordítva zokogott fel, amikor tudatosult benne, hogy mi is történt pár másodperce. Szorította Louis vékonyka testét várva, hogy visszaölel, de ez már nem történt meg.

A zöld szemű teljesen összetört. Teljes erejéből ordított és sírt. Nem tudott mit tenni. Nem akarta elhinni ezt az egészet. Kapkodta a levegőt és egyszerűen nem tudott megnyugodni.

Elveszítette a számára legfontosabb embert.

Mindig is arra vágytam, hogy ölelő karjaid közt érjen a halál...” ezek a szavak víz hangzottak a fejében.

De legalább Louis boldogabb ment el, mert teljesült a vágya: hogy a szerelme karjai között hajthassa örökre álomra a fejét. 

4 megjegyzés:

  1. Basszus te lány ez annyira szomorú! Őnekik együtt van a helyük nem lehet elválasztani őket!!!

    VálaszTörlés
  2. ÚRISTEN ÚRISTEEEEEEN!!!
    Mi???? Hahaaaaa nem. NEEEEM.
    Ez...gyönyörű lett és itt bőgök...nem is látom mit írok.
    Szóhoz sem jutok. Csak...AZT A KURVA. Megyek ujra olvasni.
    Szeretlek ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Életem ❤ ne sírj, mert akkor én is fogok.
      Louis végleg anyalka lett. Köszönöm a dícséretet, és örülök, hogy tetszett!
      Én is szeretlek! ❤❤

      Törlés