2016. október 1., szombat

7. Fejezet

Sziasztok Drágaságok!

Vikim kérésére kivételesen ma hoztam a részt.

Köszönöm szépen a kommenteket neki, illetve Zsuzsanna Andreának!

Kellemes olvasást!
Puszi; Virág



Megígértem Heriette-nek, hogy ma kimegyek az udvarra, és megint beszélgetünk. De úgy érzem, nincs erőm kimenni... Pedig szeretnék, mert megígértem neki.
– Amikor összefutottam Celeste-vel, azt mondta, hogy Heriette a kezelése miatt egész nap a kórtermében lesz. Biztosan ő is fáradt. Szerintem megérti, ha nem mész át.
– De Hazzy... Kérlek – vette fel a kiskutyus arcot, amitől a göndör mindig megenyhül.
– Lou... Ki fogod bírni?
– Egész nap kapom a szaros gyógyszereket... Szenvedek majd később, de legalább hadd mosolyogjon egy kicsit az az édes kislány. Összeszedem magam pár órára.
– Rendben, ha annyira szeretnéd. – Átjössz velem?
– Persze Kicsim, csak szólok egy nővérnek, hogy addig szedje le rólad a cuccokat, hogy fel tudj kelni. – mosolygott rá, s a homlokára egy puszit nyomva kilépett az ajtón.
– Kösziii!



Újabb fájdalmas felismerésként érte Louis-t, hogy most már felajánlották neki a kerekes széket. Nyilván elfogadta, mert a járáshoz kellő erejét az esküvőre akarta tartogatni. Fura volt, de tudta, majd megszokja. Az oxigénpalackot feltették a szék hátuljára és így már készen is álltak az indulásra.



Harry tolta őt át a gyermekosztályra Heriette kórtermébe. Egy nagyobbacska 4 ágyas szoba volt, de most csak ketten voltak benne. Egy kisfiú, aki aludt, és Heriette. A kislány arcára azonnal hatalmas mosoly húzódott, mikor meglátta őket közeledni az ágya felé.



Szijasztok! – mosolygott integetve.
– Szia! – köszöntek vissza neki, miközben megálltak az ágya mellett.
– Köszönöm, hod eljöttetek!
– Igazán nincs mit! Hogy vagy?
– A doktojnéni aszt mondja, nadon rossz az ájjapotom. Azéjt isz nem mehettem ki az udvajja. Pedig ott akajtalak vájni. Moszt szok gyógyszejt kapok, mejt azt hiszik, az szegít... Pedig nyem. Már tudom.
– Ne mondj ilyet! – szakította félbe Louis. – Bíznod kell magadban, és akkor fel fogsz épülni! Fiatal vagy még...
– Tugyom. De ez nyehéz, ész gyenge vadok. Máj szok éve tajt ez Luji...
– Sajnálom... – szólalt meg szomorúan Harry.
– De nye jegyünk szomojúak, inykább meséjjetek nyekem vajamit. Mijeny jesz az eszküvő?
– Gyönyörű lesz az esküvőnk. Harry annyira kedves, és mindent úgy csinál, ahogy szeretném. És ez olyan jó érzés.
– Hejji, szúghatok vajamit a füjedbe? – kérdezte kíváncsian, mire a göndör bólintott, és közelebb ment hozzá. – Luji-nak fáj. Ledél mindig veje, ész adjáj neki szok puszit. Luji szejet téged, ész te is szejesd őt, amíg megtejeted. – suttogta.
– Köszönöm hercegnő, így lesz. – suttogta vissza a zöld szemű.



Vissza ült a székre Louis mellé, s adott neki egy puszit. A fiú mosolyogva hajtotta a fejét a vőlegénye vállára.



Annira szépek vadtok! Szejetjek titeket.
– Mi is szeretünk téged. Nagyon cuki vagy.
– Heriette, mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy gyere el az esküvőnkre? – hozta fel Louis az ötletet.
– Juj, nadon öjüjnék neki! Nadon. Nadon.
–  Csak mert gyönyörű koszorúslány lennél. Szóval meg vagy hívva az esküvőnkre anyukáddal együtt.
– Nadon kedvesz tőjetek! Med isz modom anucinak, ha visszajött a doktojnéninől.
– Jól van. Viszont már nem érzem jól magam. Nem lenne baj, ha visszamennék?
– Nyem. Nyudodtan menj vissza Hejji-vel.
– Jobbulást hercegnő! Az esküvő részleteit majd elmondjuk anyukádnak. – indultak el az ajtó felé.
– Okész. És Luji!
– Igen?
– Szejetjek Titeket, ész Ti is szejesszétek edmást!
– Mi is téged, és egymást is. Nagyon. Szia! – integettek neki mikor kiléptek a teremből.
– Szijasztok! – integetett vissza a kislány is, mígnem eltűntek a folyosón.

Lou és Hazz visszamentek a kórterembe, s az ágyon összebújva beszélgettek, s aludtak néha-néha.

→❤←


Eközben a másik három fiú a stúdióban szorgoskodott. Louis-nak készültek egy ajándékkal. Harry már régebben kivette a részét az elkészítéséből, úgyhogy már csak nekik kellett.


– Eddig jó lesz szerintem. – jelentette ki Zayn a falnak dőlve.
– De olyan szomorú...
– Niall, azért azt te sek gondoltad komolyan, hogy valami 'happy' izét fogunk csinálni?! – horkant fel a fekete hajú.
– Hé – szólt közbe Liam. – Nyugi van! Szomorú dolog, de el kell fogadnunk, hogy Louis-nak már nem sok van vissza. Ez tény. Van aki ezt nehezebben fogadja el. Niall is ilyen, de ezen ne vesszetek össze.
– Oké, bocsi, csak egy hirtelen megjegyzés volt.
– Semmi baj Ni! Csak mostanában gyorsan felhúzom magam...
– Szóval mit gondoltok? Jó így, vagy javítsunk valamit rajta? – kérdezte Payno.
– Szerintem jó. Kicsit eltér az eddigiektől, de pont ezért tetszik. – válaszolta a szöszke.
– Mi legyen a címe?
– Ja igen, még mielőtt elfelejtenénk!
– Umm, *Immortal?
– Tökéltes!

→❤←


Louis Harry mellkasába bújva aludt, miközben a göndör átölelte. Valamennyire ő is félálomban volt. De nem akart elaludni. Nem akart, mert nézni akarta a szerelme ártatlan arcát. Nézni ahogy egyenletesen lélegzik, s a pillái néha-néha megremegnek. Ahogy a kis testét összehúzza, és még jobban hozzá bújik. Ezek az apró pillanatok mindig megmelengették a szívét.


Ilyenkor, mikor a szerelmével volt, mindig máshogy látta a dolgokat. Sokkal boldogabb volt, mert tudta, hogy van egy szerető párja. És ez így volt 2010 óta. 


Az volt az az év, ami mindent megváltoztatott a fiú életében. Szólóénekesként megpróbálkozott az X-Faktorral, ahonnan aztán négy új baráttal egy bandaként estek ki. Nem így képzelte el az életét, de nem bánt meg belőle semmit. A mai napig hálás az anyukájának, amiért támogatta. Mert ha nem tette volna, akkor a göndörke nem találta volna meg az igaz szerelmet. Talán még most is abban a pékségben dolgozna, ahol annak idején. 


De ha akkor kegyes volt hozzá az Isten, akkor most miért kapta ezt? Miért okoz fájdalmat a legfontosabb embernek az életében? Ezt soha nem értette, de úgy érezte, nem is fogja.

Talán ez egy teszt lenne? Hogy mennyi fájdalmat bírnak ki. Vagy mi? Már ő sem tudta... Mégis mindig azon járt az esze.


Szeretlek Boo – suttogta az említett haját simogatva. – Annyira szeretlek. És hiányzol. Hiányzik a régi játékos Louis... Amikor még szórtad a poénokat, meg viccelődtél... Liam-mel egymás vizeztétek a színpadon... Akkor még nem is gondoltam arra, hogy ez lesz.
– Hidd el, én sem... – szólalt meg halkan, mire H egy kicsit megijedt.
– Bocsi, hogy felébresztettelek. Nem akartam.
– Már fent voltam. Csak olyan kényelmes így feküdni... – mosolyodott el egy puszit nyomva a zöld szemű orrára.
– Szeretem, amikor hozzám bújsz. Annyira kis pici vagy. Kis kanalam. – puszilgatta össze-vissza az arcát.
– Kapok egy csókot? – csücsörített viccesen.
– Nem. – tagadta meg életében először. – Csak ha én is kapok tőled. 



– Persze, hogy kapsz. – hajolt a cseresznye piros, vastag ajkakra. Most még hívogatóbbak voltak, mint általában. Szokásához híven nem kertelt sokat, azonnal mélyen és durván falta. Gyors ütemet diktált. Mint régen másban is. Aztán pár másodperccel később szétváltak.



Most a göndör következett. Először csak lassan végignyalta a vékony ajkakat, s csak utána kéredzkedett beljebb is. Az persze nem volt kérdéses, hogy szabad-e. Lassú nyelvtáncot jártak, miközben Harry Louis haját túrta, a kisebbik pedig a göndör nyakát karolta át.


Még mindig állati jól csókolsz! – jegyezte meg.
– De te jobban. – cirógatta az arcát.


→❤←


– Megjöttek a fiúk, úgyhogy gyorsan elmegyek megkérdezni, hogy az orvosod mit gondol arról, hogy esküvőnk lesz, és hogy egyáltalán kiengednek-e.
– Okés.



Ni, elhoztad a gitárodat? – kérdezte Louis a szöszkétől, míg ők köré ültek.
– Persze. Az mindig nálam van. Miért? – kíváncsiskodott, pedig sejtette, hogy mit szeretne a fiú.
– Gitározol nekem? Imádom hallgatni, ahogy játszol...
– Persze. – mosolygott, s gyorsan kiment az autóhoz a gitárjáért. 



– Hogy vagy Lou?
– Most jobban. Köszi a kérdést Z!
– Jót tesz, hogy Harry itt van veled, igaz?
– Igen Li. Ma is szinte egész nap mellettem feküdt, pedig többségében aludtam. Annyira szeretem!
– Ő is nagyon szeret Téged. Sokszor mondja nekünk is. És persze mi is szeretünk.
– Köszönöm, hogy vagytok nekem fiúk! Nem tudom, hogy mi lenne velem nélkületek. Miattatok tartok ki, amíg sikerül. – Lou, ez teljesen természetes. Hiszen a tesónknak tekintünk.
– Megjöttem! – lépett be Niall a gitárja társaságában. 



– Meg is vagyok Lou! – érkezett meg Harry is.
– Mit mondott a Dr. Úr? – kérdezte kíváncsian.
– Azt mondta, hogy az életeddel játszol, ha elmész, de saját felelősségedre megteheted. Gondold át holnapig, és akkor bejön megkérdezni, hogy hogy döntöttél.
– Mindenképpen megyek. Nem érdekel, hogy mit mond a doki. Az én életem. És nyilván ott leszek a saját esküvőmön, kerüljön az bármibe is.
– Figyelj Lou, jól gondold meg! Nem akarom, hogy rosszul dönts, és valami rossz történjen.
– Szeretlek Hazz! És semmi nem állíthat meg abban, hogy kimondjam a boldogító igent neked. 

Jól van. Te tudod. Én is szeretlek! – ölelte át, miután leült mellé az ágyra.– Viszont mondanom kell valamit... – váltott szomorúbb hangnemre.
Mi a baj? 
– Heriette... – kezdett könnyezni.
Mi van vele? – kérdezte ijedten.

Nem válaszolt, csak sírni kezdett. A fiúk csodálkozva néztek rá. Nem tudták, hogy mi történt.

Mond már! Mi történt vele? – emelte fel a hangját Louis.
Alig pár perce elment az angyalokhoz… – szipogta Harry könnyes szemekkel.
Nem. Nem lehet! – temette az arcát a tenyerébe. – Neeeem! 


--------

*Immortal=Halhatatlan

9 megjegyzés:

  1. 😱😱😱😱😱😱😱😱
    NEEEEEEHMMM NEM. NEM. NEM. NOOOOOO. NEIN. NEIN. NEIN.
    Mi a franc?? Ez mi?? Biztos rosszul olvastam, és a kus csaj él. Igen valószínűleg így van.
    Amúgy Szia.
    Olyan édes volt eleje...a vége fel sikítottam es folyamatosan azt hajtogattam hogy ,,Neeem" ,,biztos félre olvastam" ahaaa nem.
    Félek...Lou..hát..én nem tudok mit mondani bogyim. Szeretem es szeretni is fogom a blogod. ES KOSZONOM SZEPEN HOGY KI TETTED MA. ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Életem! ❤
      Ő már egy angyalka lett... Fentről figyeli Hazzáékat. :)
      Ne félj, nem lesz semmi ilyesztő. Szép lesz. Már amennyire lehet azt mondani. Ezt megígérem. ❤ Hátha ez segít valamennyit.
      Én meg szeretlek, és szeretni is foglak Téged ❤❤
      Szívesen Drágám ❤
      Köszönöm, hogy megint megleptél egy komival!
      Puszi ❤

      Törlés
    2. Egyszer úgy gondolom muszáj lenne találkozni. Szeretnék egy nagy ölelést adni. Nem lehet szavakba formálni mennyire megkedveltelek.
      Lehet veled viccelődni és beszélgetni. ❤
      Arról meg már ne is beszéljünk, hogy milyen jól írsz.
      Hidd néma olvasóid vannak. Ilyen voltam én is. De rá jöttem arra, hogy ha az író veszi a fáradságot és ír, akkor igen is az olvasónak tudatni kell vele hogy folytassa. Te egy csoda vagy mert nem adtad fel! Itt vagy! Hozod a részeket foleg ha puncsolok előbb is 😉😁
      Es Megéri.
      Szeretlek bogyóm 😍❤

      Törlés
    3. Hát figyelj, az a tali könnyen megoldható... :D
      Mert úgy tudom, közel laksz hozzám.
      Szóval meg tudjuk beszélni ❤
      Én csak magamat adom szinte mindig. Akár legyen az beszélgetés, vagy írás.
      Amikor elkezdtem tavaly ezt az egész blogosdit, még nem gondoltam volna, hogy lesz majd egy ilyen olvasóm, akiről áradozok a barátnőimnek a suliban, hogy mennyire szeretem ❤
      Hát azt gondoltam, már a 11 feliratkozóból is. Már megbékéltem vele, hogy nem mindenki akar kommentelni. Nem kényszerítek senkit.

      Te is egy csoda vagy, mert a támaszom vagy, és mindig boldoggá teszel. Ezt nem tudom eléggé meghálálni. Soha...
      Hát igen, könnyen meggyőzhető vagyok. ;) Főleg, ha te próbálkozol puncsolással 😂
      Én is szeretlek. Leírhatatlanul. ❤

      Törlés
    4. Kis cukim. Imádlak. Puncsolni?? Én?? Ugyan...csak könyörgöm. 😉
      Zeg közelében igen. Te meg Pókaszepetken laksz. Jól tudom? 😁
      En i.adok 1 komizni. Butusokkal nem kell foglalkozni. Még nem tudjak milyen mikor az író be akarja zárni a blogot. Akkor komiznak. Pedig jol irsz, jol fogalmazol.
      Ohhh mindig el pirulok olyan cuki vagy. Én is nagyon szeretlek nagyon nagyon nagyon. ❤
      Én csoda?? Ezt ketlem...de jol esett. Fel dobtad a szar napom.
      Uhhh és mindig akkor hozod a részeket amikor nagyon szükségem van ra. Biztos gondolat olvasó vagy. 😉
      Barátnőd is biztos kedves mint te. 😉
      En mar nem merem ön magamat adni. Ha azt adom el ítélnek. Szoval leszarom az egesz vilagot. 😁

      Törlés
    5. Igen, jól tudod. Kb. 20 perc az út a városba. :)
      Most jövök rá, hogy a Larry Dialogues-os feliratkozószámot írtam 😂
      Na mindegy is 😂
      Sokszor álltam már a bezárás mellett, de aztán rájöttem, hogy nem lenne jó ötlet, mert biztosan vannak, akik szeretik ❤
      Köszönöm szépen! ❤
      A rész már készül 😉 a csopiba majd rakok ki részleteket ;)
      Melyik barátnőmre gondolsz?
      Pedig merd, mert hidd el, sokkal jobb érzés, mintha titkolózni kellene. Mindig lesz, akinek nem tetszik, de le kell szarni ;) ❤

      Törlés
  2. Detto ezen vagyok. Leszarom. Nekem 15 perc az út zegig. 😉
    Majd be iktatjuk. 😘
    Az a barátnőd akinek rólam mesrlsz.

    VálaszTörlés