2016. október 9., vasárnap

8. Fejezet

Sziasztok Drágaságok!

Ez most sajnos egy elég rövid rész lett
(kicsit több, mint 1000 szó), de én eddig ezen sírtam a legjobban...
Lehet, hogy kell majd zsepi

Köszönöm a komit Vikinek!

Kellemes olvasást!
Puszi; Virág

Ma a párocska a szokásos napi tevékenységét végezte, ami annyiban merült ki, hogy Harry befeküdt Louis-hoz az ágyba. A kisebbik a göndörrel szemben helyezkedett el, s közben egymást dédelgették és beszélgettek.

Anya azt mondta, hogy ma mennek a gyerekekkel meg anyukáddal ruhát venni.
Az jó. – mosolygott unottan Louis Harry karjaiban.
Majd küldenek képeket, hogy mi is meg tudjuk nézni őket.
Amúgy Hazzy, azt elfelejtettük megbeszélni, hogy ki énekeljen az esküvőn...
És kit szeretnél Életem? – simított a barna tincsek közés, nyomott egy puszit a fiú homlokára, aki ennek hatására elmosolyodott.
Ed-re gondoltam. Ő annyira illene az esküvőhöz. Meg őt mindenki szereti.
Igazad van. Ed-nek csodálatos hangja van.
Imádni fogom, amikor majd a Thinking Out Loud-ra táncolunk.
Gyönyörű lesz. Főleg azért, mert te is ott leszel. És te leszel a fénypontja az egésznek.
Ez nem igaz! – ellenkezett mosolyogva a kék szemű.
Na és miért is nem? – kérdezte felvont szemöldökkel.
Azért, mert te leszel az. Olyan vagy, mint egy angyal. Akárhányszor rád nézek, mindig elgondolkozok, hogy mivel érdemeltem ki, hogy egy ilyen gyönyörű ember társa lehetek, mint te. Mert te számomra egy igazi csoda vagy.
Egy angyal. A fürtjeid, az íriszeid, a mosolyod... Az egész lényed Hazz. Gyönyörű... Annyira gyönyörű.
Lou...
Ne Hazz! – tette az ujját a fiú ajkaira. – Most ne szakíts félbe. – mosolygott rá, s folytatta. – Köszönöm, hogy a páromnak tudhatlak! Nem tudok eléggé hálás lenni neked. Úgy érzem, nem tudlak eléggé szeretni... Mert nem tudom azt a szeretetet és szerelmet adni neked, amit te adsz nekem.
Hé Lou – szólt közbe. – Elég. Érzem, hogy szeretsz. És ez a lényeg. Ne hidd azt, hogy ez nem elég, mert tökéletesen az. Itt vagy nekem, melletted lehetek, és szerethetlek.
El kell mondanom valamit...
Mondd életem!
De kérlek, ne zaklasd fel magad...
Mi a baj? Rosszul vagy?
Nyugi Hazzy... Csak szeretném, ha lassan felkészülnél rá, hogy már nem sokáig lehetek veled. – nyelte le a torkában keletkezett gombócot, és próbálta visszatartani a könnyeit. – Már nem sok van vissza. Érzem.
Lou... Ne. Ne... Kérlek...
Hé... – bújt közelebb hozzá. – Ne sírj Kicsim. – simogatta gyengéden a hátát, s közben lecsókolta az előtörő könnyeket. – Ez várható volt, hiszen az orvos mondta, hogy csak két hónapom van vissza. És abból már 1 és fél hónap elment. Én csak nem akarom, hogy váratlanul érjen a dolog. Oké? – kérdezte a könnyes szemekbe pillantva.
De Lou... Ez nem tud nem váratlanul érni.

Erre már Louis nem tudott mit mondani. Egyszerűen csak belebújt a még mindig könnyező fiú mellkasába, és halkan suttogva próbálta megnyugtatni.

Kis idő múlva már ott tartottak, hogy mindketten sírnak.

Nem akarlak elveszíteni. – suttogta aznap már sokadszorra a zöldszemű angyal.
Nem fogsz, mert itt – mutatott szerelme mellkasának közepére. – Mindig bent leszek. Igaz?
Igen. Mindig. És senki sem veheti át a helyed. De ez akkor is más.

Nem fogom kibírni, ha már nem leszel itt velem...

Ha már nem foghatom a kezed...

Ha már nem bújhatok hozzád...

Ha már nem hallhatom a hangod...

Ha már nem lesz ki megnevettessen...

Ha már nem lesz ki letörölje a romantikus filmek okozta könnyeimet...

Ha már nem mondhatom azt, hogy boldog párkapcsolatban élek a férjemmel...

Ha már...

Ha már csak az emléked lesz velem...

Hazza... – csak ennyit tudott kinyögni. Nem tudta, hogy mit csináljon. De azt igen, hogy nem akarja sírni látni. – Mindig veled leszek. Ígérem. Csak kérlek, ezeket tüntesd el. – törölt le néhány könnycseppet.
Fáj, Lou.
Tudom. De sajnos el kell fogadnod. Ahogy mindenki másnak is.
Nem. Nem. NEM! – szinte már ordította. De aztán feleszmélt, hogy nem kellene, ezért újra potyogni kezdtek a könnyei. Már azt sem tudta, honnan van neki ennyi, hiszen az elmúlt hónapokban többet sírt, mint eddig az életében.

Bújj hozzám! – húzta magához a fiút, aki azonnal át is ölelte a vékonyka testét. – Most nem kell beszélned. Csak éld meg a pillanatot. – turkálta a bongyori tincseit. Régen szerette ezt csinálni, és egy idő után rájött, hogy ez valamennyire Harry-t is megnyugtatja. – Kicsim, az tény, hogy be vagyok drogozva – mert már csak ez használ fájdalom csillapítóként –, de attól még nem érzem úgy, hogy el lennék szállva, vagy nem tudnám kontrollálni magam. Bár már azt sem tudom, hogy mit kellene éreznem. Szóval csak azt akarom mondani, hogy én még senkit sem szerettem úgy, mint téged. Teljes mértékben neked adtam magam – minden értelemben –, mert tudtam, hogy megbízhatok benned, és ez elég volt hozzá. Te voltál az első igazi szerelmem. Igazából az X-Faktor előtt azt hittem, hogy csak lányok jöhetnek szóba, de amikor először megláttalak téged, tudtam, hogy ez a tény már meg is van cáfolva. Levettél a lábamról. Mindened megfogott. Szerintem nem is tudom már megmondani, hogy miért is szeretlek. Egyszerűen csak szeretlek és kész. És ez már biztos, hogy nem a fellángolási szakasz. – itt tartott egy kis szünetet, aztán folytatta. – Viszont önzőnek is érzem magam. Azért, mert nem tudok mindent viszonozni, amit tőled kapok. És már nem is fogom tudni. De remélem, az is elég valamennyire, hogy fentről is ugyanúgy gondolni fogok rád, és ugyanúgy szeretni foglak.

El megyek hozzád majd.
Mi? – kérdezte meglepetten.
Öngyilkos leszek. Már eldöntöttem. – jelentette ki határozottan.
Nem. Nem lehetsz az! Nem!
Szükségem van rád Lou... Nem fogom bírni nélküled. Felemészt majd a hiányod. Ismerem már magam. Hiszen egy napot is alig bírok ki nélküled...
Akkor sem! Nem teheted!
Miért nem?
Mert nem. Mert a rajongóknak szükségük van rád. Mert a fiúknak, és a szüleidnek is szükségük van rád. Te egy földi anyal vagy. Neked még dolgod van itt. Nem jöhetsz! NEM! – zokogta már szinte hisztérikusan.
Boo, nyugodj meg kérlek... – csókolta homlokon a kék szeműt. – Nem akartalak felzaklatni. Sajnálom...
Hazzy, emlékszel még arra, amikor eldöntöttük, hogy szeretnénk majd kis babát?
Emlékszem. Pont tavaly karácsonykor.
Ezért is kell itt maradnod. Családot kell alapítanod. Lesz majd egy szép feleséged, vagy egy sármos férjed, és sok gyerkőcötök. Örökbe fogadtok majd kis cuki néger kisfiút, meg édes kis göndör hajú kislányt...
Nem akarom Lou...
Hidd el Hazz, menni fog. Ők majd enyhítenek a hiányomon, aztán egy idő után majd el is felejtesz... Úgy lesz a legjobb.
Nem felejtelek el! Soha! Esküszöm. Még akkor sem tudnálak, ha akarnám. Én veled akarok családot. Csakis veled. Senki mással. Senkivel...
Tudom, hogy ez most fáj... Nekem is, de majd beletörődsz. Biztosan te leszel a legjobb apuci azoknak a gyerekeknek majd. Tudom, mert már ismerlek annyira.
Én veled akarok babát... Veled akarok családot... Csak téged tudlak úgy szeretni, hogy ezeket akarjam is. – nézett fel rá pirosra sírt szemekkel.
Mennyire szeretsz?
Nem tudom szavakba önteni... Elmondhatatlanul.
Akkor most meg kell ígérned, hogy itt maradsz.
De Lou...
Semmi Lou! Ha szeretsz, akkor megígéred.
Ne tedd ezt velem...
Harry!
Oké... Megígérem.
Mit is?
Azt, hogy nem leszek öngyilkos.
És még?
Azt, hogy örökbe fogadok majd gyerekeket. És azt is, hogy örökké szeretni foglak.
Szeretlek Harry, és sajnálom... – hajolt az ajkaira, hogy megajándékozza egy lágy csókkal.
Én is szeretlek szerelmem, de ez már túl sok volt nekem mára...
Aludjunk egyet?
De ugye fel fogsz még kelni? Ígérd meg! 

6 megjegyzés:

  1. Szia. 😘
    Hát édesem...ez...URISTEN DE KURVARA GYONYORU LETT!!!
    Hallod ahogy zokogok? Ez...szóhoz sem jutok. Fantasztikus lett. És ahogy fogalmazok le irod. Gyönyörű.
    Az utolsó részt teljes egészében be fogom másolni kommiba. Ezt is akartam mert imádtam. Ajj..ossze maszatoltam telomat.
    Mámorító lett. Hazzym. Imádom.
    Szeretleeeek ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa Életem! ❤
      Köszönöm szépen! Próbálok mindent beleadni, hogy ha már szomorú, akkor legalább szép is legyen.
      Annyira édes vagy! ❤❤
      Én is szeretlek! ❤❤

      Törlés
  2. Na ezt most komolyan csínálod velem nem tudok magamhoz térni annyira bőgök ezt nem lehet kibírni! Hogy tudsz ilyeneket írni,szomorúak és ezért én is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom Drága... :( 💔
      Pedig ezek után már nem nagyon lesz boldogabb rész...
      ❤❤

      Törlés
  3. Nem rég kezdtem el a blogot és...és nagyon megható. Úgy értem nagyon jó, meg persze imádom, de egyszerűen fáj ezeket a sorokat olvasni. Nagyon ritka, hogy én egy blogon elsírjam magam, de te még is kihúztad belőlem azokat a fránya könnyeket. Sajnálom, hogy a többi részhez nem írtam, csak egyszerűen minél gyorsabban a legfrissebb részhez akartam érni, ami ahogy látom sikerült is. Kár, hogy csak 10 részesre tervezted az egészet, és nagyon remélem, hogy Hazza nem fogja betartani az ígéretét, mert szeretném, ha együtt lennének boldogok a mennyekben- nem pedig más nővel/férfival. Azt nem bírnám ki...mindegy, siess a kövivel, és nem baj, hogy rövid lett, de a lényeg, hogy szívszorító.
    Pusz: Andi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa :) ❤
      Köszönöm, hogy megleptél ezzel a kommenttel! ❤
      Nagyon jólesik.
      Amikor nekiálltam ennek a blognak, nem gondoltam, hogy ilyen érzelmeket fog kihozni az olvasókból. Most ha azt mondom, hogy örülök, az furán hangzik, mert az ember általában nem örül, ha valaki sír, vagy ilyesmi, de közben nekem a lelkem mélyén egy kis sikerélmény, hogy sikerült átadnom amit akartam. ❤
      Hát sajnos csak 10 rész + prológus és epilógus, de úgy hiszem, felesleges lenne tovább húzni. :)
      Hát már csak 2+1 rész, és kiderül, hogy mi lesz Hazzy-val. ;)
      Pont most fejeztem be a 9. Fejezetet. Talán a hét közepe fele kint lesz. (Plusz-minusz pár nap)
      Mégegyszer nagyon szépen köszönöm, hogy szántál időt erre a kommentre, és ezzel boldoggá tettél!
      Köszönöm azt is, hogy itt vagy!
      Puszillak ❤❤

      Törlés