2016. október 15., szombat

Epilógus

Sziasztok Drágaságok! 

Epilógus. 
Az a dolog, amit az utolsó rész után a legnehezebb volt megírni. 
Olyan hiányérzetem van… De lehet, ez természetes.

Most, hogy vége a történetnek, szeretnék mindenkit – aki olvasta – megkérni arra, 
hogy néhány szóban mondja el a véleményét a történetről! 
Nem kell feltétlenül pozitívnak lennie, hiszen minden vélemény/tanács jól jön, 
lehet ez akár pár szó is, nem kötelező a kisregény. 
Mindezt azért kérem tőletek, mert ez az első 
normális „hosszú” történetes és befejezett blogom, 
és szeretném, ha majd valamikor fel tudnék jönni 
kommenteket olvasgatni, és kicsit nosztalgiázni.
Szóval remélem, megleptek pár szóval ott lent ;)

Holnap jövök az utószóval vagy valami olyasmivel.

Kellemes olvasást!
Puszi; Virág

Ui.: Köszönöm szépen az utolsó részhez 
érkezett kommenteket Vikinek és Zsuzsanna Andreának!
 Ui.2: Most kivételesen hoztam egy zenét is. 
A történetben ezt írták a fiúk Louis-nak, és ez szól a temetésen is.

"Semmi sem csökkentheti a fájdalmat, amikor elveszítünk valakit. Életünk végéig velünk marad, bármilyen hosszú legyen is. Csak abban reménykedhetünk, hogy a seb idővel gyógyulni kezd, de nem számít, milyen erősek vagyunk, milyen keményen küzdünk, a heg örökké velünk marad." ~ Mindörökké c. film

Négy napja már. Négy napja, hogy a karjai közt halt meg a szerelme. Négy napja, hogy nem tud másra gondolni, csak Louis-ra. Négy napja, hogy nem jön a ki a szobájából. Négy napja, hogy egész nap csak sír és keresi a tökéletes alkalmat az öngyilkosságra.

De nem találta még meg, mert szinte mindig bent van vele valamelyik fiú. Még úgy is, hogy nem beszél velük. Nem akar megszólalni. Csak a szerelmével akar beszélni.

Most Liam volt bent vele a szobájában, és az ágyon ültek. Vagyis Li ott ült az ágy végén, Harry pedig a takaróját ölelve sírt. A barna szeműnek fájt Harry látványa, de nem tudott mit tenni ellene. Már sok mindent próbált, de semmi nem vált be.

Hazzy... – mászott közelebb hozzá, s kezét a fiú hátára simította.
Ne hívj így! – kiabálta könnyezve. – Csak Louis hívhat így!
Sajnálom, nem akartam. – suttogta szomorúan. – Tudod, ma lesz a temetés. Készenállsz rá?
Nem... – temette az arcát a takaróba. – Nem akarom...
Mindjárt visszajövök, csak áthozom a ruhákat, hogy felöltözzünk. Rendben? – A göndör nem válaszolt semmit. Liam gyorsan kiment, hogy összekapkodja a cuccokat.

Harry tudta, hogy végre itt a tökéletes pillanat. Lemászott az ágyról és előszedte a szekrénye egyik fiókjában rejtegetett pengét és gyógyszeres üveget.

Gyorsan lecsavarta az üveg tetejét és letette az ágyra. Úgy döntött, hogy először a pengével kezdi. Összeszorította a fogait, s a pengét az alkarjához szorítva végighúzta rajta. Egyszer, kétszer, háromszor... Mígnem már teljesen véres volt a keze, s a vörös cseppek lefolytak a földre. Nem érdekelte a karjába nyilaló fájdalom.

Ezután felkapta az üveget és próbálta lenyelni az összes benne található pirulát.

Te nem vagy normális ember! – rohant be Liam a szobába. – AZONNAL KÖPD KI AZ ÖSSZESET! – rángatta meg, majd a rávágott párat a hátára, mire Harry köhögve összecsuklott és a szőnyegen landolt az összes gyógyszer.
NEM LEHETSZ ENNYIRE ÖNZŐ! – ordította, és a hozzá legközelebb lévő ruhaanyagot rászorította a göndör véres kezére, s ezáltal próbálta elállítani a vérzést. – Akkora egy balfasz vagy!

Egy kis ideig együtt ültek a szőnyegen és várták, hogy elálljon a vérzés. Harry csak sírt, és sírt. Liam közelebb bújt hozzá, és átölelte.

Vegyél mély levegőt Hazz! – suttogta lágyan, hogy ezzel is próbálja megnyugtatni. – Kérlek. – kérte újra, mire a zöld szemű megpróbálta teljesíteni a kérését. – Jól van. – simogatta a hátát a szabad kezével. – Ügyes vagy. Gyere, menjünk át a fürdőbe, hogy meg tudjam nézni a kezed.
R-rendben. – próbált lassan felkelni.
Gyere, karolj belém, segítek! – húzta fel a szőnyegről, és bementek a fiú szobájából nyíló fürdőbe.

Liam felkapcsolta a villanyt és leültette Harry-t a kád szélére. Levette a pólót a göndör kezéről és megnézte a vágásokat. Négy vágás volt az alkarja alsó részén.

Harry... – kereste a szavakat, amikkel le tudná szidni a fiút, de aztán rájött, hogy jobb, ha nem teszi. – Ezek nagyon csúnyák. De szerencsére nem annyira mélyek, hogy össze kelljen varrni őket. Lefertőtlenítem, aztán bekötözöm. – lépett a szekrényhez, hogy kivegye az elsősegély dobozt. – Kérlek, többet ne csinálj ilyet. – kezdte el áttörölgetni egy fertőtlenítős gézlappal. – Nem ez a megoldás. És sajnálom, hogy kiabáltam veled, de nagyon megijesztettél. Ezeket Louis sem akarná. De most nem is ez a lényeg. Teszek rá egy kötést, aztán megyünk, okés?
R-rendben. – szipogta.
Melletted leszek, nem kell félned. Erős vagy. Tudom. – kötözte be Harry kezét, majd visszamentek a szobába felöltözni a temetésre.

Mikor elkészültek Liam kivitte a virágokat és a koszorúkat az autóba, majd elindultak a temetőbe. Az út csendesen telt. Liam az utat figyelte, Harry pedig azon agyalt, hogy mit mondjon majd a temetésen. Hogy hogyan tudjon viszonylag erős maradni, amikor meglátja a koporsót. Megint elkezdett könnyezni. De most gyorsan letörölte őket.

→❤←

Itt is vagyunk. – állította le Liam az autót a temető előtt. – Gyere, menjünk. – szállt ki az ülésből, és hátrament, hogy kivegye a virágokat a csomagtartóból. Harry is kiszállt nemsokkal utána és megfogta a rózsát, amit külön Louis-nak vett. A kedvenc rózsáját, egy fehér-vörös rózsát. – Gyere, induljunk!

Lassan beléptek a temetőbe, s a többiek felé vették az irányt. Mindenki ott volt, aki az esküvőn is. Teljes feketében, de elegánsan, és persze a szemük takarására szolgáló napszemüvegben várták Harry-éket.

Amikor a két fiú odaért, bementek a koporsóhoz. Harry hagyta, hogy először a többiek menjenek oda a félig nyitott koporsóhoz, ő legalább addig tud még egy kis erőt gyűjteni.

Részvétem Harry! – ölelte át Ed. – Köszönöm. – ölelte vissza.
Sajnálom, hogy ez történt. Nem is akarom elhinni. Louis egy csodálatos ember... volt.
Még mindig az. – bólintott a göndör.

A többiek is részvétet nyilvánítottak Harry-nek miután elbúcsúztak Louis-tól. Végül a göndör is odalépett Louis-hoz.

A félig nyitott koporsóban meglátta a szerelmét. Vett egy mély levegőt, s megpróbálta visszatartani könnyeit.

Louis az esküvőn is viselt fekete öltönyében feküdt. Szemei csukva voltak, karjai egymásra téve pihentek a hasán. Harry-t sokkolta a látvány. Nem akarta elhinni. Még mindig nem.

Nem tudott megszólalni. Csak várta, hogy csodával határos módon újra lélegezzen a szerelme. De bármennyit is várt volna, ez már nem történt volna meg. Többé már nem.

Louis... – suttogta, s újra sírni kezdett. – Szeretlek Louis. Szeretlek! Válaszolj! Válaszolj kérlek! – zokogta, mire választ ugyan nem kapott, de Liam odament mellé.
Nyugodj meg Harry! – tette a vállára a kezét. – Ne zaklasd fel magad. Gyere, menjünk ki! Mindjárt kezdődik a temetés.
Nem! Még nem akarok. Egy kicsit egyedül hagynál a szerelmemmel? – kérte könnyes arccal.
Kint leszek az ajtó előtt. De kérlek ne csinálj semmi olyat, amit később megbánnál! – indult el a bejárat felé. Harry erre nem mondott semmit. Megvárta amíg Liam kiér, majd újra Louis-ra nézett.

Drága szerelmem, nagyon hiányzol. Még csak négy napja mentél el, de olyan, mintha egy örökkévalóság lenne. Nem tudom, hogy fogom kibírni a hiányodat. Ma megtettem egy olyan dolgot, aminek te biztos nem örültél volna... Megvágtam magam. Négyszer. Azért négyszer, mert négy napja mentél el. És gyógyszereket is vettem be. Sokat. De Liam észrevett, és kiköpette velem az összeset. És a vágásaimat is lekezelte. Pedig hozzád akartam felmenni. Hogy együtt lehessünk. De nem sikerült. Talán azért nem, mert megígértetted velem, hogy nem teszem meg? Lehet. Mindjárt kezdődik, úgyhogy nincs sok időm, de szeretnék odaadni neked valamit. Ez a valami egy aprócska kis ékszertartó tasak, és el is árulom, hogy mi van benne. Az egyik dolog egy gyűrű. Az egyik gyűrűm. Ez az, ami a kedvenced volt az összes közül, úgyhogy ezt most neked adom. A másik dolog pedig üvegszív. És ezt azért kapod, hogy elvidd a szívemet. Jelképesen is. Mindig is a tiéd volt, és a tiéd is lesz. Ezt már 6 éve megfogadtam, de a mai napig így gondolom. Úgyhogy ezt a két dolgot most odaadom neked – tette be a szerelme kezei alá a kis tasakot. – de azt tudnod kell, hogy minden, ami az enyém, az a tiéd is. Nagyon szeretlek. Nagyon. – nyomott egy puszit Lou arcára. Az utolsó puszit. – Soha nem felejtelek el. Megígérem. – búcsúzott el tőle sírva, s kiment Liam-hez.

Rendben vagy? – kérdezte Liam.
Talán. – felelte halkan. – Sosem tudok rendesen elbúcsúzni tőle...
Sajnálom.

Odasétáltak a kijelölt parcellához – ahol ekkor már az a dal szólt, amit Louis-nak írtak –, s nemsokkal később megkezdődött a temetés. Harry Jay mellett állt, mögöttük és mellettük a többiekkel. Szinte nem volt olyan ember, aki ne sírt volna.

A pap belekezdett a beszédébe, de Harry nem igazán tudott figyelni. Még mindig Louis-n jártak a gondolatai. Az játszódott le a szemei előtt, ahogy a szerelmét leengedik abba a göndörbe. Ez már tényleg a vég. Tudta ő is. Az elfogadása már más kérdés volt. Az valószínűleg sosem fog bekövetkezni.

Akkor sem tudta igazán összeszedni a gondolatait, amikor az ő beszéde következett. Odaállt a kijelölt helyre, majd megpróbálta valahogy elkezdeni.
Louis volt a fény az életemben. Amikor az X-Faktorban megismertem, már akkor tudtam, hogy ő az igazi. És boldoggá tett a tudat, hogy ő is ezt gondolta rólam. Mindenben támogatott, és még akkor is kitartott mellettem, amikor rosszabb napjaim voltak. Én vagyok a legszerencsésebb ember, mert megadatott nekem, hogy megtaláljam az igaz szerelmemet. Nem készültem fel... Semmire. Louis betegségére sem, a halálára sem, és arra sem, hogy beszédet kell mondanom. Őszinte leszek: nem tudom szavakba önteni, amit most érzek, amiért szeretem Lou-t. Soha nem voltam a szavak embere, úgyhogy már csak annyit szeretnék mondani, hogy Louis örökké a társam marad, és soha nem leszek képes mást szeretni. Minden nap gondolni fogok rá, és valóra váltom a legnagyobb vágyát. Azt, hogy örökbe fogadok egy kisgyereket, és felnevelem úgy, ahogy Louis is szerette volna. Mert a közös gyermekünk lesz. Szeretlek Boo! – lépett vissza, s elkezdték ledobni a virágokat a koporsóba. Harry megint a végére maradt, s kisírt szemekkel engedte le a szerelme kedvenc virágát a gödörbe.

Betemették a sírt, majd elhelyezték a koszorúkat, s nemsokkal később vége is lett a temetésnek. Még utoljára összeölelkeztek mielőtt elindultak volna, majd Harry odalépett Louis sírjához és leült a földre. Ekkor már a többiek elmentek. Vagyis csak azt hitte. Mert pár másodperc múlva megjelent mellette Liam.

Rendben vagyok. – suttogta. – Csak szeretnék egyedül lenni vele.
Mindjárt, csak szeretnék átadni valamit.
Mit? – kérdezte kíváncsian.
Ezt a dolgot Louis adta nekem, amikor tudta, hogy már nem sok van vissza. Azt mondta, hogy adjam oda neked a temetés után. Ez a naplója, amit neked írt az egész betegsége alatt. – nyújtja át a kis barna kötésű füzetecskét.
Köszönöm. – vette át.
Az autóban megvárlak. Nem kell sietned.
Rendben.

Liam elment, Harry pedig fellapozta a naplót.

Örök szerelmemnek, Hazzy-nak.” állt az első lapon. Harry azt hitte, hogy már kisírta az összes könnyét, de nem. Megint elkezdtek folyni. Nem tartotta őket vissza. Felesleges lett volna.

Ahogy olvasta a lapokat melegség öntötte el a testét. Louis mindent leírt neki. Szó szerint. Minden gondolatát. A fájdalmat, a vágyait, az érzéseit. De leginkább szerelmes gondolatokkal volt tele. És versekkel. Harry nem tudta, hogy szerelme verseket is szokott írni, de most már tudja. Egy új dolog, ami sajnos csak utólag derült ki róla.

A napló közepéig jutott, amikor már nem látott a könnyeitől. Nem akarta összemaszatolni, ezért inkább becsukta és letette.

Köszönöm Lou! Csodálatos. Köszönöm, hogy vagy nekem! Lehet, hogy már nem vagy itt velem, de lélekben mindig velem leszel. Ebben teljesen biztos vagyok. Szeretlek szerelmem! – simított végig a síron, s lassan felállt. – Holnap újra itt leszek.

Felvette a naplót, s elindult a kijárat felé. Rápillantott a kezében tartott barna füzetecskére, amin észrevett egy olyan feliratot, amit előtte nem:
Ez a mi Sorsunk.

Magához szorította a naplót, s könnyezve még egyszer hátrafordult, és küldött egy puszit Louis-nak.

Szeretlek Angyalom!


VÉGE

16 megjegyzés:

  1. Amikor elkezdtem a történetet olvasni még reménykedtem hogy Louis jól lesz. De ahogy telt az idő rájöttem hogy nem minden történet lehet happyend. Nehezen olvastam végig, egyszer majdnem abbahagytam de csak sikerült. Bevallom sírtam a végén. Gyönyörű lett. Azt gondoltam Harry megy Louis után de nem igy lett. Remélem boldog lesz Louis nélkül. Csodálatosan írsz és nem tudok mit mondani mint hogy köszönöm hogy ezt megírtad ❤ alapból nem olvasok szomorú sztorit csak ritkán es nem is szoktam szeretni őket. Ez volt eddig az első amit úgy olvastam hogy mindig vártam az új reszt. Imádtam a blogod 😍 és biztos újra fogom olvasni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira jó érzés, hogy annak ellenére végigolvastad, hogy nem szereted az ilyeneket.
      Sírtam, amikor írtam a részeket, mert bennem is tudatosodott, hogy Louis nem lesz jobban, és egyszer el fog menni.
      Köszönöm szépen a dícséretet, nagyon jólesik ❤❤
      És azt is köszönöm, hogy itt voltál velem ❤
      ❤❤

      Törlés
  2. Szia Drágám! ��

    Igen itt vagyok. Hát sajnos nem elsőnek kommizhattam, lecsúsztam róla, mint az utóbbi parnapban. De úgy gondolom ez nem lényeg. Sokszor voltam gondban hogyan is fogalmazzam meg mit irjak neked. Ezért nem lesz belőlem író. ��
    Szóval...
    Kezdjük azzal, hogy egyet értek elöttem kommentelővel.
    Ohhh...a francba!!! Nem másoltam be!!!
    Na majd megoldom.
    Mint emlékszel mondtam hogy az utolsó részt bemásolom a kommentem. Be is fogom.
    Gyönyörű lett. Tényleg szóhoz sem jutok.És BÜSZKE VAGYOK RÁD!!!


    És SIKERÜLT BEMÁSOLNOM!!! CSAK MERT KURVA JO LETT IMADTAM MEGHALTAM ES UJRA FELTAMADTAM A VEGEN SOSE HITTEM HOGY EGY ILYEN BLOGOT OLVASHATOK.
    Eddig csak a tied volt az ami normálisan megszakítás nelkul be lett fejszve. Tökéletes volt minden.

    KÖSZÖNÖK MINDENT!!
    UI:Újra fogom olvasni. A kezdő képernyőn mindig ott lesz. ❤
    És röhögve fogom vissza olvasni a kommentjeimet. A tieiden meg el bőgöm magam milyen kis édes vagy.
    Puszillak és SZERETLEK.
    Hű olvasod. ��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa Életem! ❤
      Persze, hogy nem az a lényeg.
      Csak az enyém? :O
      Hát köszönöm szépen! ❤
      És jólesik, hogy gyönyörűnek találod! ❤
      Én köszönök mindent neked! ❤ nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire hálás vagyok neked mindenért! ❤
      Én is szeretlek! ❤
      Puszi 😘

      Törlés
  3. Ez a köcsög meghatarozza mennyi szót irhatok hulye akkor is bemásolom!! 😁

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köcsögösködik 😂 nem bír el 2500 szót 😂

      Törlés
  4. Hát sajnos nem engedi. Szomoru vagyok. 😔

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne legyél szomorú. Ideképzelem és úgy jó lesz ❤

      Törlés
  5. Szia!
    Elképesztő! Nem vagyok oda a túl romantikus történetekért olvasás terén, de itt minden sort imádtam. Szeretem a jól megírt, szomorú témájú irományokat még akkor is, ha közben vagy hatszáz zsepit kell elhasználnom, hogy egyáltalán túléljek két részt:D
    Feldúlt a vége, mert... Őszinte leszek, nem akartam, hogy Harry betartsa az ígéretét. Lehet, hogy nyugodtabb lennék, ha követte volna Louist, mert ott újra együtt lehetnének. Mégis, így volt jó, mély nyomot hagyott bennem. Biztos, hogy elolvasom majd még egyszer-kétszer ((sokszor)), mert megunhatatlan. Szinte éreztem én is Louis fájdalmát, majd Harry szenvedését, és ezt imádtam! Az egészet! Nem is tudok róla mást mondani, szerintem a maga stílusában és témájában ez egy tökéletes történet lett. Köszönöm az élményt! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa :)
      Jó érzés látni, hogy át tudtam adni, amit szerettem volna. Igen, Harry nem ment Louis-val, mert úgy éreztem, az már túl sablon lenne. Holott én is azt vallom, hogy ők a mennyben is összetartoznak. Nehéz is volt így megírni, de próbáltam mindent beleadni. ❤
      Köszönöm szépen, hogy elolvastad, és megajándékoztál ezzel kommenttel! ❤
      Köszönöm a dícséretet is, és örülök, hogy elnyerte a tetszésed. ❤

      Törlés
  6. Ezt nem lehet kibirni bőgők mint a záporeső és tök hülyének érzem magam! Részben azért mert nem kellene,hogy egy történet ennyire meghasson de ez mégis megtette,mert csodásan szépen írtad meg! Másrészt azért mert tudom,hogy nem valós ami manapság van köztük és mégis úgy hiszem,hogy csak együtt lehetnek boldogok! Van köztük valami olyan kötelék ami megmagyarázhatatlan!
    Tényleg nem szeretem a szomorú sztorikat de a tiedet imádtam,nagyon gratulálok hozzá!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! ❤
      Mostanában elég sokszor agyalok Larry-n, meg hogy mi lehet velük, de aztán mindig arra jutok, hogy titokban biztos együtt vannak valahol, és ugyanúgy szeretik egymást, mint régen. Csak az a baj, hogy a jelek nem erre utalnak. De én mindig hinni fogok bennük, mert teljesen szétesnék, ha nem tenném. Valóban van egy kötelék köztük. Az igaz szerelem. ❤
      ❤❤

      Törlés
  7. En is imadkoztam ,hogy csak legyen jó vége és Louis meneküljön meg. De hát.. hát nem.
    Imádom a blogot és nagyon szép befejezése lett. Nagyon durván zokogtam.
    Imadtam 💙

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa :)
      Nagyon örülök, hogy tetszett! ❤
      Hát igen, Louis most fel ment az angyalok közé és onnan figyeli Hazz-t. Köszönöm szépen, hogy elolvastad, és megleptél egy kommentel! ❤❤

      Törlés
  8. Halii! Itt vagyok, némi késéssel, meg a hiányzó lelkemmel (owo) Ez most olyan tipikusan rám jellemző kifejtős kisregény lesz, de végül úgy gondoltam, érdemesebb egy kommentben megírni azt a véleményt, mint fejezetekre bontani. :D
    Szóval, én elárulom, hogy nem vagyok valami nagy rajongója a valódi emberek shippelésének (napokig fejtegethetném az okokat :D ), és a One Direction-korszakom már pár éve elmúlt (kiszorította a depresszív indie :3 ). Így tartottam tőle, hogy mi van, ha nem ragad meg a történet. És ember, te totálisan keresztbe húztad a számításaimat, mert az összes régi feelem visszatért és így nagyon kellemes volt olvasni. Hálás köszönet ezért, mindjárt megkeresem a rég eltett posztereimet :DD
    Viszont, ha nem baj, mondanék pár észrevételt. Az első talán az, hogy nyugodtan legyél bátrabb, mert jó az, amit csinálsz. Kicsit hiányoltam a leíró részeket, amik sokat segítenek abban, hogy a történet életszerűbb legyen. Összekapcsolja a karaktert a környezetével, és így folyamatosan továbbviszi a sztorit, még akkor is, ha semmi sem történik. A másik nekem az volt, hogy a haj- és szemszín alapján nem mindig tudtam, hogy kiről van szó (ez valószínűleg az én hibám, mert nem igazán vagyok directioner ._. :D ). A harmadik pedig az, hogy bátran használj több helyszínt. Ennél a történetnél ezt nehéz megvalósítani, de szerintem még több jelenet a folyosón vagy a kertben nagyon sokat dobott volna a történeten, mert segít ebben az előbb említett leírós-összekapcsolásban, illetve a leírások közelebb hozzák a szereplőket az apró mozdulataikban.
    Mást asszem nem tudok mondani, neked adom a lelkem egy sarkát (már nincs szegényből sok), illetve chatbe küldök linket az én blogomról egy cseréért OwO

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa :)
      Köszönöm szépen a tanácsokat/észrevételeket! Legközelebb már igyekszem megfogadni. Itt sajnos csak utólag vettem észre a hibáimat, mikor már teljesen kész volt a történet... :/
      Örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy elolvastad! ❤
      A cserét kicsit kédőbb, géprők kirakom ;)
      Puszi; Virág ❤

      Törlés