2017. május 21., vasárnap

Ott állt ő


Sziasztok, drágaságok!

Itt is van a történet utolsó és egyben lezáró novellája. Fogadjátok szeretettel!

Puszi; Virág.

December 24-e volt. Harry éppen a temetőbe tartott, hogy elvigye a férjének a szülinapi ajándékát. Minden évben vitt valamit – vagyis inkább ugyanazt, csak kis változtatással –, amióta Louis elhunyt.

Pedig az már 30 éve történt. 30 hosszú éve, hogy Harry utoljára csókolta őt, és azóta senki mást. 30 éve, hogy utoljára megérintette szerelme puha ajkát az övéivel, de szerelme már nem csókolt vissza. Még 30 év távlatából sem felejti el azt a pillanatot.

A hó nagy pelyhekben, sűrűn hullott, miközben a zöld szemű férfi a már jócskán ősz hajába túrva próbált az úton maradni, és nem balesetet okozni. Azt vette észre, hogy szerelme halála óta ez a legkeményebb tél. De nem adta fel, és nem fordult vissza. Semmi sem tántoríthatta el attól, hogy elvigye Louis-nak a szülinapi ajándékát, ami egy csokor vörös rózsa volt és egy levél. Mint mindig. Viszont a levél tartalma mindig más volt, de ugyanúgy őszinte. A hiányról, a vágyról és a szerelemről szóltak. Arról, amit Harry érzett, amióta Lou elment.

Az autó szélvédő törlője folyamatosan járt, de még így is nehezen látta az utat. Reménykedett, hogy épségben odaér a temetőbe.

Az út második felében járhatott már, amikor egy jegesebb útszakaszhoz ért, és az autó csúszni kezdett. Minden önuralmát, és lelkiismeretét összeszedve próbálta irányítani az autót, de az végül minden igyekezete ellenére belecsapódott egy szemből jövő járműbe.

Harry az ütközés következtében a szélvédőnek csapódott, és elvesztette az eszméletét. Az autó eleje teljesen összetört, ő pedig a műszerfalba préselődött, feje pedig az üveg és a kormány közé. A másik autós megúszta egy nagyobb horpadással az anyósülés felőli oldalon, és egy kis sokkal. Szerencsére a sofőr megúszta, csak lesodródott az útról, és az árokban állt meg, de az szerencsére nem volt mély.

Amikor a sofőr feleszmélt, és összeszedte magát, azonnal kiszállt, hogy megnézze, mi történt a másik sofőrrel. Odasétált Harry autójához, s közben elővette a telefonját, mert már akkor látta, hogy mindenképp kell mentő, hiszen tiszta vér a szélvédő a férfi fejénél. Hívta a mentőket, és közben megpróbálta kinyitni a kocsi ajtaját, de nem ment neki, mert teljesen össze volt törve. Az ajtó feszegetése közben észrevette, hogy honnan jön a vér. Harry feje megnyílt az ütközés erősségétől, és onnan folyt a vörös folyadék.

A mentők perceken belül megérkeztek a tűzoltókkal együtt. Szétvágták az autó vezető felőli részét, és minél hamarabb próbálták kiszabadítani a súlyos sérülést szenvedett Harryt. Közben a mentősök odakészítették a hordágyat, hogy minél hamarabb el tudják látni őt.

Néha perc múlva a göndör már a hordágyon feküdt, és abban a pillanatban el is dőlt a sorsa: keringés, légzés, és egy láb hiányában, valamint az élettel sajnos összeegyeztethetetlen nyílt fej- és agysérülés miatt nem küzdenek érte. Ezt látták a legjobbnak, hiszen már halott volt a becsapódás után pár másodperccel a feje miatt. A halál ténsét megállapítva, betették a mentőben egy fekete zsákba, majd útnak indultak vele.

Eközben a göndörkénk különleges helyen járt. Még sosem látott hasonlót, de mégis valami furán jó érzés fogta el. Nyugodt volt a hely. Nem volt ott semmi, de mégis ott akart maradni.

Kíváncsian nézett körbe, s járkált minden felé. Egy idő után észrevette, hogy nincsen teste. Nem látta sehol. Nem látta magát, de mégis tudta, hogy ott van. Meghalt volna? Ilyen a halál? Lágy, és ismeretlen.

Valami folyamatos hiányt érzett a szívében. Azonnal tudta, hogy mi az. A szerelmének hiánya.

Ez egy szép hely. A kedvese is biztosan ott van. A számára legkedvesebb nevet kiáltva indult tovább, és keresgélt. Boldogságot, és magyarázatot erre az egészre.

Megállt, mert azt érezte, meg kell állnia. Nem volt rosszul, csak érezte. Nem hitt a szemének, amikor felnézett. Ott állt ő, a szerelme. Könnyes szemmel, és tárt karokkal várta őt. Harry szemébe könnyek gyűltek, és gyors léptekkel közeledett szerelme felé, s felzokogva szorította őt a karjai közé. Végre újra vele volt. Az élete, s halála értelmével.

- V É G E -


2 megjegyzés:

  1. Jó reggelt 😊
    Uram ISTEN!!! OLYAN JÓ VOLT REGGEL AZAZ MOST ERRE KELLNI FEL! 😍❤
    Már lekramálni akartam, hogy miért ölted meg Harryt. És ott volt Lou!!! Áhh!! Ez gyönyörű lett. Meg is könnyeztem. ❤
    Olyan kár, hogy vége van. Viszont Happy End !!! 😁😄 Tökéletes lezárása egy tökéletes történetnek. ❤
    Köszönöm szépen, hogy olvashattam, minden nap izgatottan léptem fel ide, hogy biztos van rész. Mindig jókor léptem fel, mert volt rész. Visszajáró olvasó leszek, mert ez a kedvenc Blogom. ❤
    Puszi; Vica 😊😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neked is jó reggelt <3
      Örülök, hogy tetszett <3
      Hát igen, kár, hogy vége, de legalább újra együtt vannak.
      Én köszönöm, hogy végig velem tartottál. Nagyon szeretlek <3
      Puszi; Virág.

      Törlés